Egy GYED-en lévő kismama (a sok közül)

Ma újabb fejlődési ugráshoz érkeztünk, úgy érzem. Amikor az Apja felvitte aludni - ami már önmagában hihetetlen, hogy az Apja hétköznap napközben leteszi aludni - szóval mikor mentek aludni, mondtam neki pá-pá jó éjszakát!, és akármilyen hihetetlen a gyerek visszaintegetett és azt mondta pá-pá. Egyébként lehet, hogy a papa szó továbbfejlesztése. Ezen a héten minden papa, a lámpa, a fák, az asztal. A múlt héten minden baba volt. Ja, és a mutatóujjával mutogat a dolgokra és így nevezi őket papának. Kitől tanulta rejtély, én soha nem mutogattam neki, rajtam kívül meg nem nagyon tölt vele hosszabb időt senki. Ok, Apám van még vele viszonylag sokat, de szerintem Ő se mutogat. Egyébként a két kedvence az apja és a nagyapja, sír ha leteszik, vagy ha fel sem veszik. De néha már engem is szólít mamának, ha nagyon akar valamit, és elő adja a "szerencsétlen sorsú kisfiú vagyok" hüppögő, síró, majd ordításba átcsapó számot. Ezt egyébként az orvosi rendelőben teszi előszeretettel, miután túl vagyunk a súlymérésen, fogak és a torok átnézésén is. De utána muszáj előadni, illetve édesapjával. Major Tamás is megirigyelhetné.