Igen, gyorsan repül az idő - ahogy szegény nagyanáym mondaná. A gyerek már 2 héttel el is múlt 18 hónapos. Ezt mivel ünnepelte? 2 db új rágófoggal (jelenlegi fogak száma: 10), amelyek majd 4 hónap után kegyeskedtek kibújni, és újabb szavakkal, mint a néni vagy a kicsi. Szókincse és a kiejtése, még hagy némi kívánnivalót maga után, de a passzív szókincse annál nagyobb. Már semmi Vele kapcsolatosat nem lehet elmesélni a jelenlétében, mert azonnal bemutatja vagy szeretné megismételni, ami pl. az evés esetében nem túl praktikus, ha előtte fél órája evett. Pl. ha az apjának mesélem mit vacsorázott. Így a legtöbb tabu szó - a csúnya szavakon kívül - pl. a kifli, csoki, cumi. Egyébként egyre könnyebb Vele, már egész hosszan eljátszik egyedül, aztán észreveszi, hogy van egy Édesanyja és eszébe jut, hogy Vele sokkal jobb játszani, mint egyedül. Imádja a vizet, imádja a havat, az állatokat, szerintem nagyon talpraesett kiskölyök.
És én, hogy vagyok? Néha legszívesebben szublimálnék, hogy ne kelljen a 2 hónappal ezelőtti dolgokra gondolni, de tény, hogy minden nappal egyre könnyebb. Csak nagyon lassan telnek ezek a napok. A legrosszabb az egészben, hogy semmi nem lesz már ugyanolyan, ez mindenre rányomja a bélyegét, már nem nem tud az ember semminek felhőtlenül örülni, ez mintegy árnyék állandóan ott lebeg az ember életében. Sok hozzám közelálló halt már meg az elmúlt években, szóval nem vagyok már "szűz" ezen a téren, de ez is iszonyatosan fáj, ha másképp is, hiszen Őt nem ismertük.
