Úgy látszik a gyerek megunta, hogy a négykézláb hintázással és az ezt kísérő kutya fújtatással nem halad előre és ma este nagy nehezen a szivacskocka torony felé elkezdett mászni, sikerrel, mert ledöntötte. A fenekét eléggé pucsítja, ezért az elit alakulatban nem vehetne részt, mert a szögesdrót alatt mászásnál a feneke beleakadna. De nem a szépség, hanem a minőség a fontos. Ezzel az is bebizonyosodott, hogy nem a gyerekkel szokott a probléma lenni este, amikor nyűgös, hanem velem, mert nem tudok elég érdekes játékokat kitalálni. A fentiek szerint ez ma este annyira jól sikerült, hogy a kúszást is elkezdte. Hiába, össze kell szednem magam, és este sem nézhetem üveges szemmel, ahogy kezével a szájában nyüszög.
Érdekes így is, hogy nem dolgozom, hétvégére ugyanúgy elfáradok. Persze a virtuális férj és apa még mindig nem ért haza, ezen a héten egyszer sem látta este a gyereket, mondjuk engem se hosszan. Nehéz lehet egyedülálló anyának lenni, de akkor legalább tudja az ember, hogy nincs férje, nem számíthat rá, és kész. Nekem van férjem, és ezért mindig azt hiszem számíthatok rá, de a végén kiderül, hogy mégse, és ezáltal állandóan csalódom. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogyha itthon van, akkor a gyerek körül - háztartásban nem - mindenben segít és mindent megcsinál, sajnos ez legtöbbnyire csak a hétvége...
