Ez a kifejezés, akkor jutott megint az eszembe, amikor a férjem megint nem ért haza fürdetésre. (Valamelyik női lapban olvastam.) A virtuális apa az, aki reggel korán megy el, így még nem látja a gyerekét, mert még alszik és este későn ér haza, így már nem látja, mert már alszik. Nálunk, most ez kicsit szerencsétlen szitu is, mert a gyerek kicsit korábban, fekszik pedig kb. 1 hónapja a 8 órát fixen tartotta, de ma már ez inkább 7-1/2 8. Reggel is 7-8 körül kel, és napközben is alszik eleget min. 3 órát (nem az a helyzet, hogy napközben nem hagyom aludni), így nem megy később a fürdetés, 7-kor legkésőbb el kell kezdeni. Ezt, nem sikerül abszolválni a férjemnek, illetve az 5 munkanapból csak egyszer a fürdetést, és kb. fél órát látja minden reggel.
Hogy miért nem? Ez egy hosszú történet. Amikor a gyerek megszületett, éppen előtte pár hónapja halt meg az öccse, így teljesen szét volt csúszva, egyszerűen nem tudott dolgozni. Ez egy borzalmas dolog volt, mindenkit sokkolt a családban, és nem tudom valaha ki lehet-e ezt heverni. A gyerek születése után kicsit jobban ment a koncentrálás, de akkor meg reggel nem tudott elindulni időben, meg nem is sokat aludtunk. Aztán mikor konszolidálódott a helyzet - a gyerek külön szobába került, átaludta az éjszakát - akkor újra megbeszéltük jobb lenne korán indulni reggel és akkor hamarabb haza tudna jönni. De amikor egyszer becsúszik egy este 10 órás hazaérkezés (kizárólag munka miatt), akkor persze nem ment a korán felkelés. Ördögi kör....
Ez tart immár majdnem 8 hónapja...Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyéni cége van, így az, hogy kevesebbet dolgozik, nem igazán releváns, mivel elég ad hoc alapon jönnek a megbízások, és ha egyet visszautasít, ki tudja jön-e helyette új. (Pláne a mai gazdasági helyzetben.)
Megoldást nem nagyon tudok, majd ha a gyerek nagyobb lesz, és később fekszik megoldódik, csak így az első jó pár hónapról lemarad, pedig nagyon vártuk ezt a babát. Az elején még magamat sajnáltam, most már a férjemet, mert látom, hogy őrlődik, pedig mindig megbeszéljük, hogyan tudná átszervezni az életét. Ez részben munkafüggő, de egyéniség kérdése is, a férjem az első randinkról is elkésett...Lehet, akkor kellett volna meggondolni. Most már mindegy, de megérte, a gyerek nagyon aranyos.
