Egy GYED-en lévő kismama (a sok közül)

Ez a téma már régóta bennem van. Lehet, hogy sokan megköveznek, de én nem szeretek játszótérre járni. Egyrészt, mert a gyerek kedvence a homokozó, és ha ki tudnám számítani, hogy mikor eszi meg a homokot, akkor már milliomos lennék, mert ez olyan, mint az ötöslottó. A másik - ami persze csak engem zavar - a többi gyerek. Főleg azok a 10 évesek, akik a max. 5 éveseknek készített játékokon játszanak. De talán nem is a gyerekekkel van a baj, hanem a szülőkkel, akik nem szólnak rá a gyerekre, aki felmászik a játszóvár tetejére, és épp a 14 hónapos feje felett próbál lemászni. Én alapvetően nem szólok más gyerekére, inkább arrébb megyünk. Egyetlen egyszer szóltam rá egy kislányra, aki csokit evett, és az én gyerekem arcába dugta a csokit (szó szerint), és hiába próbáltam átmenni a mászóka másik végére állandóan utánunk jött. Az anyja jó messziről rászólogatott, aztán már nem, bezzeg amikor én rászóltam, azonnal odajött, és pikírt hangon kérdezte, hogy mi a probléma. Aztán a kislány persze mindig azzal, és ott akart játszani, ahol a kisfiam, de olyan szinten, hogy a homokozóban talált roncs autókat is elvette tőle. Mondjuk ez nem zavar, sőt én mondom a gyereknek, hogy adja oda (plána nem is saját), előbb-utóbb úgyis meg kell tanulni, hogy osztozni kell. Ami zavar, mint a fenti 2 esetben is az értelmetlen "heccelés", mert ezt még szerintem egy 1 éves nem érdemli meg, és főleg nem is érti. Én meg csak sajnálom....