Így kezdtem az előbb is...mielőtt elszállt az egész bejegyzés..szóval a mai nap tényleg nem az én napom, és ez a közelmúltban már a sokadik.
De, hogy mi is történt ma megint...Nem indult a kocsim, amikor a gyereket indultam beiratni a bölcsibe, még szerencse, hogy 2010 szeptemberig még van idő. Ehhez tudni kell, hogy a kocsi szinte csak szervizben volt az elmúlt 2 hétben.
Ahogy most belegondolok az inkább vicces, mint elszomorító, hogy a mikrónak a gombjait egy harapófogóval helyettesítem, és fogalmam sincs hány fokon és mennyi ideig mikróz.
Az is inkább önzőség volt, mint jófejség volt a gyerekkel szemben, amikor ma először mentünk a sportkocsival sétálni, hogy jobban lássa a világot...Ahányszor megállt a kocsi ordított, még eddig mélykocsiban csendesen nézegetett. (ok, a cumit nem adtam oda neki.)
Még az apró bosszúságokról: szemünk fénye úgy ripityára tört egy bögrét, hogy bokáig cserepekben mászkáltunk, ami egy kúszó-mászónál nem túl praktikus, a babakocsit nem tudtam tolni egy idő után annyi sár ment a kerekére (köszönet az olaszoknak).
Vannak persze ennél nagyobb tragédiák is az életben, az enyémben is, de erről majd máskor.
