Egy GYED-en lévő kismama (a sok közül)

Hogy ez a kettő, hogy kerülhet egyszerre említésre? Természetesen nem egy személyről van szó, mert aki dolgozik az nyilván már szobatiszta. A lényeg, hogy Anya visszamegy dolgozni, drága gyermeke, pedig 3 napja elkezdte a szobatisztaságot, eddig vajmi kevés sikerrel. Lehet, hogy kicsit még korai, de a bilibe pisilés, kakilás már elég jól ment, és egyik reggel a gyerek metakommunikációját, úgy értelmeztük, hogy nem akarja felvenni a pelust. Így visszagondolva, lehet hogy félreértés volt, de most már nincs visszaút. Annál is inkább, mivel tegnap miután belegyalogolt a Dunába (Kopaszi-gát) és nem volt több száraz ruhánk, pelust adtam rá, és hazafelé az autóban mintha azért balhézott volna, hogy neki pisilni kell, de a pelusba nem akart. Szóval csak alváshoz merem adni a pelust, mert különben totál összezavarodik. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 3 hét múlva kezdjük a bölcsit, én meg megyek vissza dolgozni. Hál' Isten a bölcsiben segítőkészek bugyi ügyben, csak ugye a gyerek....Mondjuk egyelőre csak fél napra megy, és talán szeptemberre már túlleszünk az egészen, mire egész napos lesz.

Igen, igen Anya pedig megy vissza dolgozni, nem növeli itthon a társadalmon (meg persze a saját befizetett adó forintjain) élősködök táborát.

Közben egyébként nagy fordulat állt be, mert a gyerek totál "anyás" lett, ami így a bölcsibe való beszoktatás előtt különösen praktikus. Egyik hajnalban felsírt (ez egyébként mostanában nagyon ritkán fordul elő), mikor apja felkelt, nem tudta megvigasztalni, és muszáj volt nekem is felkelnem. Pech...

Ezt is megértem, hogy drága egyetlen csemetém végre kimondta ezt a szót. Tulajdonképpen ezt a szilvásváradi kirándulásnak köszönhetem, amikor a kastély lépcsőjét mászta meg nagy vehemensen, akkor kezdte el ez ismételgetni. Egy másik Anyuka, akinek a hasonló korú csemetéje szintén a lépcsőmászással múlatta az időt, elnézően mosolygott, és valószínűleg fogalma sem volt milyen történemi pillanatnak a tanúja. Lehet, hogy ez annak lett az eredménye, hogy az odafelé vezető úton a családtagok megnevezéseit és keresztneveit gyakoroltuk.

Már egy hete betöltötte a 20 hetes kort, a fogak száma drámai emelkedést mutat az elmúlt hetekben és már majdnem eléri a 16-ot. A motorozást is már majdnem tökélyre fejlesztette, bár a múltkor a játszótéren a bicikliseknek kialakított lejtőn, szó szerint orra esett. Bilire viszont nem hajlandó ráülni, amióta beteg volt. Számomra ez rejtély, de a nyáron akkor is elkezdem a szobatisztaság projektet.

Elvileg szeptembertől bölcsi lesz, én pedig visszamegyek dolgozni...

A jól sikerült téli kiruccanás után, amire a szörnyű esemény után, szerény 3 fős családunk minden tagjának szüksége volt, de nekem a legjobban, most ismét elutaztunk hármasban, csak most nem Ausztriába, hanem Szilvásváradra. Mindkét szálláshelyet ajánlom kisgyerekeseknek. Árkategóriában nem a legolcsóbb, de ha ebben az árfekvésben keres valaki szálláshelyet, akkor ajánlom: www.waldheimathof.at és www.lacontessa.hu.

Örök tanulság volt, hogy ha legközelebb megyünk mindenképpen olyan helyet kell keresnünk, ahol apartman van, vagy legalábbis külön szoba a gyereknek, mert egy légtérben számunkra az esti kikapcsolódás nem megoldott, most történetesen a gyerek ágya felett volt a tv, de olvasni sem ajánlatos a közelében, mert addig amíg mozgás van nem alszik. Így vasárnap este a szálloda (amúgy nagyon szép) lobbyjában nézegettük ketten a férjemmel a Nők Lapját, mivel más újságot nem akart, és a HVG-t bent hagytuk a szobában. A gyerek köszöni jól aludt. Konstatáltuk, hogy Szilvásvárad nagyon szép télen is, bár már tavasz van, de a táj és az időjárás teljesen téli volt.

Ma reggel a gyerek belekakilt a bilibe....Hurrá, éljen-éljen! Hát nem gondoltam volna, hogy előbb-utóbb én is erre a szintre süllyedek, hogy már nem annak fogok örülni, ha a sikerül letárgyalnom egy pár milliió eurós szerződést, vagy a férjem megnyer egy komolyabb ügyet, hanem ha a nagy dolog egy hupikék műanyag edénybe vándorol. Gratulálok magamnak! Amúgy a siker sajnos nem teljes, mivel a gyerek még nem szól előre, ha "dolog" van, hanem mi ültetjük oda alvás előtt és után. És a múltkor már azt is megtapasztaltam, hogy a szobatisztaság útja hosszú és rögös lesz, mivel 2 vagy 3 sikeres bilibe pisilés után a teljes közlekedőt sikerült végigpisilni az emeleten. A másik dolog, ami kicsit árnyékot vett a bilizés sikerességére, hogy párhuzamosan valamelyikünknek ott kell ülni a WC-n mellette.

Jó, érzem, hogy ma túllőttem a célon, úgyhogy abba is hagyom ezeket a sz@r témákat.

Igen, gyorsan repül az idő - ahogy szegény nagyanáym mondaná. A gyerek már 2 héttel el is múlt 18 hónapos. Ezt mivel ünnepelte? 2 db új rágófoggal (jelenlegi fogak száma: 10), amelyek majd 4 hónap után kegyeskedtek kibújni, és újabb szavakkal, mint a néni vagy a kicsi. Szókincse és a kiejtése, még hagy némi kívánnivalót maga után, de a passzív szókincse annál nagyobb. Már semmi Vele kapcsolatosat nem lehet elmesélni a jelenlétében, mert azonnal bemutatja vagy szeretné megismételni, ami pl. az evés esetében nem túl praktikus, ha előtte fél órája evett. Pl. ha az apjának mesélem mit vacsorázott. Így a legtöbb tabu szó - a csúnya szavakon kívül - pl. a kifli, csoki, cumi. Egyébként egyre könnyebb Vele, már egész hosszan eljátszik egyedül, aztán észreveszi, hogy van egy Édesanyja és eszébe jut, hogy Vele sokkal jobb játszani, mint egyedül. Imádja a vizet, imádja a havat, az állatokat, szerintem nagyon talpraesett kiskölyök.

És én, hogy vagyok? Néha legszívesebben szublimálnék, hogy ne kelljen a 2 hónappal ezelőtti dolgokra gondolni, de tény, hogy minden nappal egyre könnyebb. Csak nagyon lassan telnek ezek a napok. A legrosszabb az egészben, hogy semmi nem lesz már ugyanolyan, ez mindenre rányomja a bélyegét, már nem nem tud az ember semminek felhőtlenül örülni, ez mintegy árnyék állandóan ott lebeg az ember életében. Sok hozzám közelálló halt már meg az elmúlt években, szóval nem vagyok már "szűz" ezen a téren, de ez is iszonyatosan fáj, ha másképp is, hiszen Őt nem ismertük.

Egész jól lement a 24.-e este, egyszer sem sírtam el magam. Szerintem ez nagy siker, ahhoz képest, hogy 3 héttel előtte szültem egy halott gyereket. Arról nem is beszélve, hogy nálunk az ünnepek mindig a halottakról szólnak, mivel a férjemnek meghalt az édesanyja és az öccse is, ezért nálunk a szenteste elég lehangoló, mivel az apósommal (akivel egyébként, még anyósom halála előtt elváltak), és a férjem nagymamájával együtt ünnepeljük, mi és a szüleim próbáljuk oldani a hangulatot pláne amióta van a gyerek, de néha úgy érzem megfagy a levegő olyan a hangulat. A szituáció persze ennél sokkal összetettebb, egy kivülállónak nehéz is megérteni, talán egyszer majd kifejtem. Az egész ráadásul nagyon színjátékszerű, és most nem voltam biztos, hogy tudok uralkodni az érzelmeimen.

Persze biztosan ki fogok még borulni 2010-ben, amikor:

- az az 5 ismerősöm, aki most terhes szülni fog,

- azok az ismerősök, akik babát terveznek bejelentik, hogy babát várnak,

- itthon vagyok egyedül a gyerekkel,

- nem sikerül majd teherbe esni, amikor szeretném.

Szerintem ez a 365 nap felét biztosan kiteszi, szóval nem nézek vidáman a 2010 elé. Sőt az első kiborulás meg is volt szilveszterkor, amikor mindenki azt mondja teljesüljön az amit szeretnék. Hát mivel ez már teljesült csak nem maradt életben így elég nehéz lesz újrakezdeni. Rájöttem nekem ez a legnehezebb, valaminek újra nekimenni és ugyanazt végigcsinálni, mert most is azt mondtam, ha ennek a terhességnek vége nem akarok több gyereket, mert ezt nem tudnám még egyszer végigcsinálni. Rossz hasonlat, de ezt éreztem a számvitel szigorlatnál is - egyetlen tárgy, amiből megbuktam az egyetemen - persze a végén átmentem, illetve az első hosszú párkapcsolatom végén is (23 évesen), hogy én nem tudnék újra elkezdeni ismerkedni, de el kellett kezdeni. Szóval soha nem mondd, hogy soha. Már megtanulhattam volna....

Úgy látszik, az élet nem túl kegyes hozzánk. Sajnos nem leszek mostanában 2 gyerekes anyuka. Második kisfiúnk köldökzsinór csavarodás miatt halva született. Leírni is borzalmas...

A nagyobb nem tudom mennyit fog fel belőle, de naponta többször feltépi a pólómat, és kérdezi "baba"? Neki azt mondtam angyalka lett, és az égből vigyázz rá. Azt már tudja, mi az, hogy Hold meg csillagok. Nem tudom hogyan tovább...Az idő mindent megold, ja csak 35 évesen már nincs túl sok idő várni.

A gyerek még csak pár napja volt 16 hónapos, de nekem már sokkal idősebbnek tűnik. Azt leszámítva, hogy csak halandzsázik, és szavakat ismétel, azaz még nem beszél értelmesen, mindent megért, és teljesen jól lehet vele kommunikálni. Éppen ezért nagyon kell vigyázni is, hogy mit mond az ember, mert ha véletlenül azt mondom, hogy jön Apa, akkor egész este ott ül az ajtó előtt, ismételgetve, hogy Apa, de a sétát is csak az utolsó pillanatban szabad elővezetni, mert különben minden cipőt fel akar venni, és kipakolja a cipős szekrényt. Nagyon önálló is, és amit egyszer meglát az utánozza ia, hál Isten a felmosás és a porszívózás is ilyen, szóval ha kicsit magasabb lesz, akkor ezt már Ő fogja csinálni.

Persze a többgyerekes Anyukák biztos kiröhögnek, hogy a gyerek az csak kicsi, de nem hülye, de nekem ez akkor is furcsa. Az önállóságra szükség is lesz, mivel nemsokára megszületik kisöcsi. Elég elképzelhetetlen, hogyan fogok tudni navigálni 2 gyereket. No persze lesz segítség, de azért mégis. A múltkor a neten egy Anyuka azt írta, hogy 3 gyereket 20 perc alatt sikerül felöltöztetnie a sétához, ezúton üzenem neki, hogy le a kalappal. Nekem egy gyereket sikerül 20 perc alatt....

Nem és nem akar szünni a rosszkedvem és a fáradtságom, pedig mióta a gyerek jár, megint egész sokáig alszik (értsd:1/2 8 - 8). Valahol gyorsan le is kopogom. Úgy tűnik az egy alvás - két alvás kálváriának is vége, mert most már elég jól kihúzza délig, és elég neki az egy alvás, hogy este is még élénk legyen. Persze az esti lefekvést is kitoltuk, egy fél órával. Nekem úgy látszik kevés a 8-9 óra alvás, lehet mert belekezdtem a 8. hónapba ketteskével. Az is lehet, hogy kicsit besokaltam lassan 1,5 éve vagyok itthon (ami tulajdonképpen nem sok), és belefáradtam a napi reggeliztetés, tízórai, főzés (közben kisfiam ne öleld a lábamat), ebéd, alvás stb. napi rutinba. Néha úgy érzem, hogy állandóan a mosogatógépet pakolom ki és be, pedig csak kétszer történik mindez. Lehet, hogy csak ki kellene mozdulni. De mikor? Bár én néha barátnőzöm, de a férjemmel ketten nem nagyon tudunk elmenni. Hétközben sokáig dolgozik, hétvégén meg nincs aki vigyázzon a gyerekre. Ez ketteske érkezésével csak fokozódni fog, szóval most kellene még valamit kitalálni.

Ez a téma már régóta bennem van. Lehet, hogy sokan megköveznek, de én nem szeretek játszótérre járni. Egyrészt, mert a gyerek kedvence a homokozó, és ha ki tudnám számítani, hogy mikor eszi meg a homokot, akkor már milliomos lennék, mert ez olyan, mint az ötöslottó. A másik - ami persze csak engem zavar - a többi gyerek. Főleg azok a 10 évesek, akik a max. 5 éveseknek készített játékokon játszanak. De talán nem is a gyerekekkel van a baj, hanem a szülőkkel, akik nem szólnak rá a gyerekre, aki felmászik a játszóvár tetejére, és épp a 14 hónapos feje felett próbál lemászni. Én alapvetően nem szólok más gyerekére, inkább arrébb megyünk. Egyetlen egyszer szóltam rá egy kislányra, aki csokit evett, és az én gyerekem arcába dugta a csokit (szó szerint), és hiába próbáltam átmenni a mászóka másik végére állandóan utánunk jött. Az anyja jó messziről rászólogatott, aztán már nem, bezzeg amikor én rászóltam, azonnal odajött, és pikírt hangon kérdezte, hogy mi a probléma. Aztán a kislány persze mindig azzal, és ott akart játszani, ahol a kisfiam, de olyan szinten, hogy a homokozóban talált roncs autókat is elvette tőle. Mondjuk ez nem zavar, sőt én mondom a gyereknek, hogy adja oda (plána nem is saját), előbb-utóbb úgyis meg kell tanulni, hogy osztozni kell. Ami zavar, mint a fenti 2 esetben is az értelmetlen "heccelés", mert ezt még szerintem egy 1 éves nem érdemli meg, és főleg nem is érti. Én meg csak sajnálom....

Na a járással most már nincs probléma, kb. 2 hete szinte egyik napról a másikra abbahagyta a mászást és csak jár. Még az elején esett kelt, most már az sem, hanem stabilan jár, ok nem a leggyönyörűbben, de ez is folyamatosan javul. Hál' Istennek a mesekönyvek továbbra is a topon vannak, egyre többet kell mesélni neki, ami nagyon áldásos majd 8 hónapos terhesen. A beszéddel túl nagy előrelépés nem történt, továbbra is az állathangok a menők, de azért egyre több szót próbál már utánozni, meg főként az első szótagokat. Remélem nem olyan lesz, mint drága jó apja, aki 2 éves koráig csak a szavak első szótagját mondta, mondjuk azóta jól belejött a beszédbe, mert ügyvéd lett. :)

A gyerek tegnap volt 14 hónapos, úgy látszik ezt Ő is szerette volna megünnepelni, mert egyre többet jár egyedül, ma például eljött a konyhából a nappaliba. Ez ugyan csak 8 méter, de egy babának, aki csak pár hete lépeget egyedül az maga a Mount Everest lehet. Remélem minél hamarabb megtanul egyedül járni, mert a kézen vezetés kikészíti a derekat. Egyébként kézen fogva is imád rodeózni a lakásban.

Egyre több szót tud, és állathangot: háp-háp, iá-iá, és most már képes rövidebb meséket is végighallgatni, sőt többször is egymásután is mesélni kell neki. Ez nagyon jó, mert így van, hogy fél óráig is egyhelyben ül.

A múlt pénteken a 13,5 hónapos gyerek megtette az első lépéseket, nagyon bizonytalanul, és úgy mint egy részeg, de lépett és egyedül. Állni már jó pér hete álldogál egyedül, és elindulni is próbált, de végül mindig a négykézláb bizonyult a legbiztonságosabbnak. Egyre ügyesebben utánozza az állathangokat, és már egyre több szót is mond, ezek közül a kaka kifejezetten hasznos, mert - legnagyobb meglepetésünkre - akkor mondta amikor be volt kakilva. Mondjuk a kacsát is kakának mondja, ez kicsit megtévesztő. A fogak száma már 8 db, és folyamatosan jön a többi is. Jelenleg a nappali alvással vannak nehézségek, a 2 már nem megy, de az egy mintha kevés lenne, ráadásul van, hogy reggel 6-kor ébred. Bár nemrég jöttünk vissza a Balcsiról, szóval lehet, hogy ez is kicsit megzavarta.

Viszont 1 és 3/4 gyerekkel egyre nehézkesebb, de remélem minden rendben lesz.

Ez egy ilyen "unalmas" nyár, amikor vissza-visszatérünk a Baltonhoz. Most megint itt vagyunk 2 hetet. Az elmúlt másfél hét otthon nem volt túl vidám, mivel a gyerek megkapta az emlékeztető prevenart, és olyan magas láza volt 2 napig, hogy alig tudtam levinni. A doki szerint - akihez persze visszarohantunk -  azt mondta nem az oltás, de gyanúsan egybevágtak a dolgok. Ráadásul sikerült félreértenem a lázcsillapító kúp adagolását, így aggasztóan csak felfelé ment a láz egy ideig.

Nem baj, ez már a múlt. A 20.-ai hosszú hétvégén sikerült 2 teljes napot együtt tölteni Apával kettesben, vagyis majdnem hármasban. A gyerek a nagyszülőkkel mintaszerűen viselkedett hosszú alvások, nagy evések. Ha kettesben vagyunk, akkor ezt miért nem tudja csinálni?

Bár csak átmenetileg, de ma 1 hónap után hazajöttünk a Balatonról. Remélem nem fognak bennünket feljelenteni a gyámhivatalnál, mert a férjem fejjel lefelé lógatva pörgette a gyereket a Balatonban. (Mármint a gyerek volt fejjel lefelé. :)De mit csináljunk, ha imádja a vizet, de főleg azt, ha a feje benne van.

Szóval ma hazaérkeztünk új szókinccsel, mint babu és a papu, és új fél centis frizurával, amit a barátnőmék hajnyírójával sikerült elérni. A gyerek kitörő örömmel üdvözölte a Déditől kapott hatalmas plüss kutyát és az FP játszóasztalt, így ma nem volt Vele gond, mivel mindennel játszott, amit nem vittünk le magunkkal. Este pedig a nagyszüleinek bemutatta a leghuncutabb kisfiú vagyok ordítós, örjöngős magánszámot, és Anyámtól megtanulta, hogy kaka, ami tulajdonképpen praktikus.

A gyerek az egyéves születésnapját kiütésekkel ünnepelte. Na nem KO-kal, hanem kis piros gombostűfejnyiekkel, amelyek belepték először az alsó lábszárát, majd a karját is. Erdetileg meleg kiütésre tippeltünk, de olyan szinten tele lett a kis teste, és majdnem egybefüggően, hogy végül kihívtuk a helyi gyerekorvost, aki megállapította, hogy valamilyen allergia meleg vagy étel....Ezután az őszibarackot leállítottuk. De valószínűleg tényleg a kánikula lehetett a ludas, mert mikor megérkezett a hidegfront, és a doki elment azonnal enyhülni kezdtek a kiütések, és el is múltak kb. 2 nap alatt.

Szerintem, azért lehetett összefüggés a hétfői magas láz és a szerdán megjelenő kiütések között, de sajna nem vagyok orvos...

Persze a fogak is jönnek ezerrel, egyszerre legalább 6 db (4 felül, 2 alul), ebből már 2 kint van, így a hosszú ideig tartó 4 fogúságból előlépett a gyerek 6 fogúvá.

Legújabb játéka pedig, hogy folyamatosan áll, és egyik bútortól a másikig lépeget, illetve minket kér, hogy kézenfogva sétáljunk vele. Persze 9 hónapos kora óta áll, de a közelekedést eddig négykézláb oldotta meg, most pedig úgy tűnik már ragaszkodna a járáshoz.

Ja és a beszéd...persze a papapa, pápá, apa, a legmenőbb, de már mondja néha hogy mammma, és folyamatosan beszél a saját halandzsa nyelvén.

Ismét a Balatonon vagyunk ezúttal a szüleimmel. A várva várt nyaralást azonban sikerült a gyereknek 40 fokos lázzal indítania. A délutáni alvása után már úgy ébredt, hogy teljesen forró volt a kis feje, meg bágyadt is volt, ami rá egyáltalán nem jellemző. Persze a jól felszerelt kismama azonnal nyomta neki a Nurofent, de szegény szüleimet még elküldtem kúpért is a patikába (ami persze nem volt nyitva), mert biztos voltam benne, hogy nem megy le a láza. De láss csodát estére már egész virgonc és láztalan lett, félve fektettük le, de az éjszaka is simám ment, és másnapra a láznak se híre, se hamva nem volt. Tippjeink szerint 4 felső fog együttes kibújása vagy az utazással járó izgalom okozhatta esetleg a nagy meleg.....

....de most már saját maga számára is. Legalább 5-ször kértem, hogy menjen fel a barátnőmékhez, - akik egy rakat babacuccot tettek el nekünk - amikor felmegy a régi lakásába, ami kb. 2 percre van onnan. Nem Ő elindul hazafelé...de legalább telefonált volna előtte. De most mit lehet még csinálni? Állandóan rátelefonálni? Ha valamit 100-szor nem ismételek el neki az nincs megcsinálva, pedig tényleg nem túl sok dolgot kérek Tőle. Igen, próbálom kímélni, mert sokat dolgozik, nagyon le van terhelve stb. Amit lehet egyedül intézek vagy Apámmal, de ez annyira adta magát. Még jó, hogy már eladtuk a lakást...Jó, ok az is hozzátartozik a dologhoz, hogy az Ő családjától semmilyen segítségre nem számíthat...Csak az idős nagyanyja és az apja van, de utóbbiról inkább ne is beszéljünk. Ha azt mondja átjön egy óra késéssel minimum kalkulálni kell. De a családjáról inkább majd máskor, az egy külön sztori.

Nem mintha sokan nézegetnék ezt a blogot, de azért gondoltam előhívom azt a néhány bejegyzést, amit írogattam...hátha...Sajnos a nyaralást meg kellett szakítani, mert ketteske is érdemel néhány vizsgálatot. Igen, jön, ketteske, elvileg Decemberben, de erről nem is szeretnék többet írni, mert van egy nagyon rossz élményem egy blogon végigvezetett terhességről. Sajnos nem jó vége lett. (Pedig ez is jó téma, hogy milyen egy majdnem egy évessel és egy -4,5 hónapossal, nem könnyű...)

De a lényeg, hogy egy hétig megmerítkezünk a gyerekkel együtt a poros Budapesten. A gyerek személy szerint a Balatonban jobban szeret merítkezni..Úgy látszik ez genetikus, még nem is jár, de már nem alig lehet kirángatni a vízből és sikítva ugrana ki az apja kezéből. A legújabb nyomorunk a két alvásról az egy alvásra való áttérés. Néha 2 sok, de 1 nem elég..Ja és persze az örök téma a fogak, még mindig csak 4, de legalább 4 jön egyszerre, némelyiknek már kint a csücske, de csak a csücske.

Igyekszem gyakrabban írni, nem mintha bárkit is érdekelne, de nekem jól esik...

Tudom ez elég furcsán hangzik egy kismama szájából, aki otthon van, és végül is egyfolytában "nyaral"...De tudjuk, hogy nem ez az igazság. Az utóbbi hetekben nagyon sok minden összejött, ami nem is fizikailag, de pszichésen eléggé megviselt. Végre megvehetnénk a mellettünk lévő lakást, de olyan horror árat mondott az eladó, hogy mire álláspontjain közelítenek, az még jó sok idő, ha közelítenek valaha egyáltalán. A férjem új irodát keres, mert a bérlő felmondott neki, és az egyik alkalmazottja is. Az iroda keresésben segítettem neki, az alkalmazottban nem tudok, de ha Ő ideges én is az vagyok. Közben áruljuk a férjem öccsének a lakását, hátha mégis sikerül megvenni a szomszéd lakást. Ezt én intézem teljesen, bár mostanában sajnos nem nagyon csörög a telefon, szóval nem pörög a lakáspiac.

Jó lesz már a hétvégén a Balatonon lenni.

Ma a gyereknap és a rossz idő alkalmából a MÜPA-ban voltunk. A gyerek nagyon élvezte, szerintem korát meghazudtolóan. Nem is beszélve arról, hogy Depeche Mode rajongó apjával, és a kiállításra már rég kíváncsi Anyjával megnézte az Anton Corbijn kiállítást. Így nekünk is gyereknap volt. A kiállításon 10,5 hónapos fiúnknak az a kalapos holland tetszett, aki odahajolt egy kép felirathoz, mikor is a mi gyerekünk szintén odahajolt hozzá. A teremőr néniket felé ugyan megeresztett egy-egy félénk mosolyt, de a spanyol mufurc turistának vidáman egyből pápá-t intett. Jó emberismerő...

Ja és állandóan kiabált.

Mostanában tök ciki, - hogy így pestiesen fogalmazzak - játszótérre menni a gyerekkel. Imádja a hintát, ami jó dolog, nevet, sikít, amikor lököm, jó dolog. De néha artikulátlanul ordít, vagy rekedt hangon mondja bbbbaaaabbbaaabbaaa. A múltkor egy kb. 2 éves forma el is kezdte utánozni, de miután rászóltam, hogy Ő ennél már jobban beszél, abbahagyta. (Hiába más gyerekét nevelni is tudni kell.) De pont ezért érzem cikinek, hogy az egész játszótér minket bámul. Legalább, ha aranyosan gügyögne, de nem, ordít. No mindegy, mnég mindig jobb, mintha kellemetlen és érthető megjegyzéseket tenne.

Ma újabb fejlődési ugráshoz érkeztünk, úgy érzem. Amikor az Apja felvitte aludni - ami már önmagában hihetetlen, hogy az Apja hétköznap napközben leteszi aludni - szóval mikor mentek aludni, mondtam neki pá-pá jó éjszakát!, és akármilyen hihetetlen a gyerek visszaintegetett és azt mondta pá-pá. Egyébként lehet, hogy a papa szó továbbfejlesztése. Ezen a héten minden papa, a lámpa, a fák, az asztal. A múlt héten minden baba volt. Ja, és a mutatóujjával mutogat a dolgokra és így nevezi őket papának. Kitől tanulta rejtély, én soha nem mutogattam neki, rajtam kívül meg nem nagyon tölt vele hosszabb időt senki. Ok, Apám van még vele viszonylag sokat, de szerintem Ő se mutogat. Egyébként a két kedvence az apja és a nagyapja, sír ha leteszik, vagy ha fel sem veszik. De néha már engem is szólít mamának, ha nagyon akar valamit, és elő adja a "szerencsétlen sorsú kisfiú vagyok" hüppögő, síró, majd ordításba átcsapó számot. Ezt egyébként az orvosi rendelőben teszi előszeretettel, miután túl vagyunk a súlymérésen, fogak és a torok átnézésén is. De utána muszáj előadni, illetve édesapjával. Major Tamás is megirigyelhetné.

...vagy legalábbis az ősz. Április elején kicsit azt hiszem ,elbíztam magam, hogy most már ez így lesz nyár végéig, 25 fok, Hawaii, Dj, napszemüveg, de nem így lett. Az elmúlt 2 napban nem voltunk nagyon sétálni, kicsit féltem, hogy a már múló félben lévő nátha nehogy visszajöjjön. Meg manapság, amúgy sem vagyunk nagyon mozgósok, legalábbis én...de erről talán majd egyszer....

A gyerek most már egyértelműen mondja, hogy vau-vau és ha kérem, akkor elő is keresi a játék kutyáját, vagy Ő mondja vau-vau és oda megy hozzá. Ha lát egy kutyát séta közben teljes extázisba jön, kezével, lábával kalimpál. Szóval szereti a kutyákat, pedig különösebben nem marketingeltem őket. A másik szó, persze a babán kívül, amit teljes érzelmi töltettel használ, az Apa-apa. A férjem bevásárolt, behozta a szatyrokat, majd kiment a kertbe, a gyerek, pár perc múlva rám néz és kérdezi apa-apa. Persze, lehet véletlen is. A vau-vau az biztosan nem az. Engem még nem szólít sehogy sem, végül is én vagyok vele nonstop, hiába ismétlem naponta százszor Anya. De szeret, és ez a lényeg.